Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egész világot

2010.02.14

Az egész világot megfestettük együtt,
Öröm-kékbe burkoltuk az eget,
Reményteli zöldbe a földet.
Majd odapingáltuk a barátságunk napját.

Az egész világot kidíszítettük együtt,
Mára azonban megfakultak a régi színek.
A csillámló árnyalatok az enyészeté lettek.
Mint a mosásban.

Az egész világot megformáltuk együtt,
De a gitárpengető balra ment,
A magányos utazó jobbra,
A szőke egyenest,
A művész pedig magára maradt.

Az egész világot megfordítottuk együtt,
Mikor a nyári égre kívántuk az álmainkat,
Mikor a tavaszi rétre szórtuk a vágyainkat,
Mikor az őszi ködbe nevettük a titkainkat,
Mikor a téli fényekbe leheltük a céljainkat.

Az egész világot befedtük együtt,
Hol mosollyal, hol szerelemmel,
Hol hűséggel, hol kitartással.
Hol sárgával, hol vörössel,
Hol lilával, hol fehérrel.

Az egész világ a miénk volt,
És még most is az.
Szeretném viszontlátni a rajzolt mosolyt
Az arcokon.
Csak… most már…
Belevésve.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.