Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgessünk önmagunkal

2009.04.11

Ott áll a híd túloldalán. Vigyorog rám a hülye fogaival, integet, és úgy tesz, mintha szeretne.
Kínos, hogy a saját magammal állok szembe.

- Na mi van, reménykedsz még? – int gúnyosan
Nem akarom hallani, se látni. Legjobb lenne lelökni onnan, aztán legyen végre csend. De az ember nem lökheti le saját magát valahonnan, nem igaz?
- Persze, most elmélkedsz, mit és hol szúrtál el… ismerlek, mint a rossz pénzt. Mindig visszanézel a múlt tükrébe, hogy meglásd a jövőt. Nem tartod nevetségesnek?
- Fogd be a szád, hallod?!
- Milyen könnyű is volna, ha az ellenséged lennék. Akkor hős módjára nekem ronthatnál, megölhetnél, és aztán mehetnél vissza hozzájuk, mintha valami világmegmentő lennél. Sajnálom, ez nem fog összejönni. Én te vagyok. Mi mi vagyunk.
- Ha én nevetséges vagyok, téged minek nevezhetlek? Te nem vagy én. Nem tudom mi vagy…de én nem vagyok ilyen.
- Dehogynem. Pontosan ilyen számító, aljas és önző vagy. Pár persze biztosan nem lehet kellemes erre így rájönni.
- Hallgass! Hagyj békén! Nem akarom!
- Előlem nincs menekvés. A fejedből nem szaladhatsz el.
- Lehet, hogy nem hagyhatlak itt, de téged még eltüntethetlek.
- Heh, jön a hősködés mégis? Mihez fogsz kezdeni nélkülem, a józan eszed nélkül?
- Te nem vagy…SENKI!
Talán igaza van. Talán nem jó ötlet újat húzni saját magammal.
Persze az ember mindig utólag okos, főleg most, hogy a kezei a nyakamon. Hmm, nem is gondoltam volna, hogy közelről ilyen kéjes arcom van… várjunk csak. Mit is mondtam?
- Rövid menet volt, igaz? Te tényleg egy címeres őrült vagy.
- Akkor mi lesz, ha te, az állítólagos józan eszem győz le?
- Megszűnsz létezni.
- Vicces, hogy a saját fejemben öltem meg magam. Ráadásul mindezt még le is közvetítem.
- Ilyen vicces ember vagy.
- Azért ahhoz ragaszkodom, hogy te nem vagy én. Neved is biztos van.
- Tekintettel arra, hogy túl sok animét néztél, és túl sok könyvet olvastál, biztos találsz nekem egy jól csengőt.
- Még nevezzem is el az engem megfojtani készülő… lényt?
- Nem ártana.
- Hmm… mivel elvileg én vagyok a jó, te pedig a rossz, nem adhatok neked olyan nevet, ami jól hangzik. És amúgy is, te nem is létezel. Nem vagyok skizofrén!
Végszóra jól gyomron rúgom. A hátán terül el messzebb tőlem.
- Ha mindenképp nevet akarsz, innentől Ransichannak foglak szólítani. Megfelel?
- Áááh, szóval attól félsz, hogy megőrülsz? Vidám kilátások…
- Tulajdonképpen azt sem nevezném teljesen normálisnak, hogy saját magammal beszélgetek.
- Nézőpont kérdése, mi a normális és mi nem az.
Na igen, lehet hogy gonosz, kéjes pofákat vág rám, meg sunyi, de igaza van.
Közben persze megindul felém, lengeti a kaszáját… stílusos. Kezdem irigyelni a saját lehengerlő megnyilvánulásaimat. Talán igaza van, és túlsok animét néztem mostanság….
- Hmm… végül is, ki tudja… lehet hogy a bezárva végzed a saját fejedben… hátha kiújulnak azok az édes kis rohamok, nem igaz? – nyalja meg a szája szélét
Ezt nem kellett volna.
- Hagyd abba… nem akarom hallani!
- Na, ezzel megfogtalak? Leszállsz végre a magas lóról? Megérted, hogy nem vagy egy fölényeskedő hősnő?

A rohamok… nem vagyok epilepsziás, vagy hasonló… azt hiszem, örököltem. Anyunak is vannak pánikrohamai, és azt hiszem pontosan tudom, milyenek is pontosan.
Ez nem jelenti azt, hogy beletörődtem.
Túl sokszor használom a hiszek szót…

Persze kedves Ransi ezt a pillanatot használta ki arra, hogy a hátamba csúsztassa méretes kaszáját, hogy aztán vigyorogva térdelhessen le hozzám.
- Tudod, legalább van kire ráfognod, ha egyszer tényleg megőrülsz.
- Bízta…bíztató kilátások… - lassan nem kapok levegőt
- Te figyelj, én sajnállak. Komolyan.
- Hmm…? – pislogok fel rá
Várjunk csak. Nem értem…
- Sajnállak. Bár tulajdonképpen minden egyes embert ezen a földön. Igaznak hiszik, amit kimondanak, bólogatnak egymás érveire… de sohasem fogják megtudni azt, hogy mi is valójában az igazság. Mi sem tudjuk, ők sem, senki… Nem szomorú? Élni válaszok nélkül.
- Nem, várj, most te figyelj!
Elkapom a köpenye szélét, és magamhoz rántom. Ironikus, hogy azt a gonosz skizofrén valamit ölelem magamhoz, ami meg akar ölni?
- Igazad van. Hiszek neked.
Hallom, ahogy szuszog. Nem érti ő sem.
- Te, Ransi, szerintem nem te vagy a gonosz. Illetve… alapvetően egyikünk sem az. Nehéz eldönteni, igaz?
Bólogat.
- Hagyjuk meg ezt is választalan kérdésnek. De kérhetnék valamit?
- Nem fogok sírni, könyörögni és igazat adni neked.
- Nem erről lenne szó. Kihúznád a kaszád a hátamból…?
Kicsit kezd nyomni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.