Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hős mese v.21 - Jégkorszak és Butaság [szelet]

2010.06.02

Jégkorszak és butaság

A busz fül és idegrendszer repesztően hangosat fékezett, és én a csillogó, füstölő kerekei elé zuhantam, mint amikor elengedsz egy marék virágszirmot.
És a virágszirmok a tűzbe esnek.
Milyen kellemetlen.

- Találkozzunk az egyenlítőn.. találkozzunk félúton! Pontosan akkor, amikor minden, minden véget ért.
Ijedten fordultam hátra, már amennyire ez esés közben lehetséges. A legnagyobb döbbenetemre a hátam mögött nem a koszos kis megálló, a felborult paddal... hanem egy napsütötte mező ragyogott. Aranyfényben, valahogy gyanúsan békésen.
És az egész cukormázas díszlet előtt a hős illatú görög félisten nyújtotta felém a kezét. Valószínűleg a szavak is belőle jöttek ki.
Valószínűleg megőrültem.

Aztán persze visszazökkentem a valóságba, ami nagy volt, sárga, és hirtelen ugrott be a látóterembe.
Gondoltam, megvárom, míg elüt a busz, bőven elég lesz utána reagálni a fájfalmas eseményekre, de semmi ilyesmi nem történt. Persze, nem voltam olyan bátor, mint az ifjú adonisz, és a szememet a biztonság csalóka kedvéért csukva tartottam, elsőre úgy tűnt, még egyben vagyok. A lábam alatt a talaj nem mozgott, örvénylett, és semmi hasonlóan bizarr dolgot nem csinált. Minden rendben volt. Belülről nézve, legalábbis.
Végül bizakodva mégis kilestem a szempilláim mögül.
Az eredmény még engem is meglepett, gondolom, ezzel a jelenséggel nem vagyok teljesen egyedül...

A busz, a megálló, a túloldal.. jó messze mögöttem maradt. Az utca másik oldalán pislogtam értetlenül a jelenetre, egyértelműen rácáfolva a fizika, kémia, biológia, földrajz, idő és normális idő összes létező törvényére. Hogy a fenébe kerültem ide, mikor az előző pislogásom előtt még halálra akartak gázolni?!
És hol a görög titán..? Csak nem váltott herceg módba, hogy megmentse a buta királylányt, aki még a saját testi épségére is veszélyes?
- Ne is mondj semmit. Még senkit nem láttam, aki ilyen elszántan akart volna meghalni!
Mit is reméltem...? A barátságtalan, görög szívtipró pontosan ott állt, ahol állnia kellett minden értelmes, magát féltő embernek: a megállóban.
- Kössz a segítséget. Felőled aztán hullhat a nép, igaz? - morogtam az orrom alatt.
Nem éreztem magam elég bátornak és golyóállónak, hogy ezután még belé is kössek. Ez a nap egyértelműen az 'istenkísértés' kategóriába esik.
- Miért is ne? Buta vagy, ráadásul rossz helyzetfelismerő. Biztosan azért rántottam vissza a kezed, mert hátsó szándékaim vannak, igaz...?
Az ördög púpozza meg, de éreztem, hogy valami ilyen magyarázat lesz a dologra....! Természetes, hogy a hős csak önzetlenül védeni próbál, míg én, a buta, tök vak és önfejű liba, mindenáron megkeresem a veszély forrását, és bele is merülök. Nyakig.
'Nővel kezdődik, nővel is fog véget érni...!' ezt apu egy időben előszerettetel hangoztatta. Akkoriban töltöttem be a 10. életévemet, és mindent kipróbáltam, amire a szüleim azt mondták, hogy 'Nem szabad!'. Hogy ezért pontosan miért is a női nem okolható, arról már igen bölcsen hallgatott. A lényeg, hogy Tally buta, Tally rossz, Tally olyan, mint egy rossz kisfiú. Csapjunk a kezére. Lehetőleg vigyázva, nehogy a kék és lila foltokat szaporítsuk.
- Arrogáns majom.

El sem hittem, de a cipőim, és a kezem után most a szám is becsatlakozott a lázongó részeim köze. Tulajdonképpen nem kellett volna meglepődnöm - mindegyiküknek önálló akarata volt, és mindengyiküknek az volt az életcélja, hogy az enyémet mi hamarabb tönkretegye.
- Hogy mondod? - kérdezte szembenálló ado... majom.
- Jól hallottad. Arrogáns, beképzelt, hasznavehetetlen majom.
Hogy mindezzel mit akarok elérni, azt én sem igazán tudom. Tudod, a következmények valahol ott, a szivárvány magasságában...
- Remek. És? Úgy mondod, mintha ezek rossz tulajdonságok lennének.
- Miért, őszintén, szerintem nem azok?!
A kezem csinos ökölbe szorult a balomon, valószínűleg nem azért, hogy lepkéket fogjak vele.
- Nem. Csak nézőpont kérdése.
- Mert teljesen rendben van egy idegennel ilyen stílust megütni?
- Ahogy mondod, a hangsúly az idegenen van. Lehet, hogy nem vagy egy bányarém, de ez nem jogosít fel arra, hogy tanácsokat osztogass.
Hogy mondja?! Azt a testét pénzért áruba bocsátó nőstényszülőd, te kedves, jóságos Adonisz hasonmás....!
Igyekeztem megvető lenni, és a már amúgy is szilánkokra hullott büszkeségemet feltartani pajzsként, de amint mentálisan kézbe vettem, az felvette az addig bevállt alakját: a darabosat.
- Az ördög púpozzon meg, tudod, hova dugd a filozófiád! - sziszegtem lelkesen.
Ez határozottan nem az én napom.

Felháborodva vettem tudomásul, hogy a görög istenség feladta a tartózkodást, és átjön az én térfelemre. A tekintete viszont semmi jót nem ígért... brr, legalább olyan meleg és trópusi, mint egy hóvihar. Úgy örülnék egy vastag sálnak, meg egy kicsi főzőedénykének, és elélnék én a jég hátán is...!
- Ismélteld meg! - állt meg közvetlenül előttem, és látszott rajta, hogy ezt nem viszem el szárazon.. izé, hó nélkül.
Na bumm, ennyit az én remek túlélési terveimről. Most sálastól, edénykéstől elragad majd, és ki tudja, hol végzem...

- De nem izgulok. A jég jól konzerválja a hullákat. - böktem ki, minden egyéb előzmény nélkül.
És akkor felfedeztem az első közös vonásomat a hőssel: mindketten ugyanolyan rosszul viseljük, ha értelmetlen dolgokat beszélek.
Történetesen ez most nem az a kategória, de hát honnan tudná szerencsétlen, hogy épp azon filozofálok, hogy ő mennyi hasonlóságot mutat egy olyan természeti jelenséggel, mint a hóvihar?
Bár, lehet, van némi sejtése, hogy miért vannak mínuszok április közepén.
- Mi van? - kérdezte legalább olyan átéléssel, mintha egy Hasfelmetsző Jack szerep meghallgatásán lenne.
Én pedig nem éreztem úgy, hogy magyarázkodnom kell... legalábbis addig nem, amíg ilyen kihalt az utca. A busz távozása óta ugyanis egyetlen megveszekedett lélek sem ballagott erre. Ez a sors kegyetlen keze lehet.
- Hát... tudod... a jég.. a méhecskék, meg a víz... - kezdtem bele, de már akkor éreztem, hogy ez így nem lesz tökéletes.
Hó herceg szája széle elkezdett alig láthatóan húzódni két oldalt, ami sosem jelenthet jót... legalábbis az ókóri kínaiak szerint, ' Óvakodjál a gonosz szájú embertől, vétkes az'. Hogy ez pontosan milyen szempontból értendő, fogalmam sincs. De igaz lehet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.