Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanmese arról, miért ne írjunk szerelmes levelet...

2009.02.23

Minden embernek vannak perverz sejtései. Olyanok, amikről semmi esetre sem beszél, még akkor sem, ha ki tudja, mivel fenyegetik. És az ember naiv módon reméli, hogy ezeket a mindentől elrugaszkodott, züllött gondolatokat soha de soha, de tényleg a büdös életbe soha nem fogja az életében viszontlátni.
Sajnos, Neji is ezek közé az emberek közé tartozott.
Sóhajtsunk együtt érzően, vagy legalábbis próbáljunk meg úgy tenni.

 

Mint feljebb kifejtettük, Neji kissé naiv volt. Aznap reggel is, amikor arra ébredt, hogy Hinata az arcán mosollyal hozza be neki tálcán a szokásosat, még akkor sem gyanakodott semmire. Vagy csak kényelmesebb volt észre se venni.

Mindenesetre, minden cécó és különlegesség nélkül öltözött fel, és lépett le. Hátra se nézett, pedig ha megtette volna, csodálkozhatna, hogy unokahúga mi a fenén mosolyog.
De hagyjuk is kedves, de rossz megfigyelő barátunkat elsétálni, és foglalkozzunk Hinatával.

 

Miután vidáman letudta idősebb rokona útnak indítását, az arcán szendének nem nevezhető mosollyal ellibegett a szobájába, és megtette azt, amire az eredeti sorozat óta vártunk: írt egy szerelmes levelet. Bizony.

A legszebb tollával, a legillatosabb (Neji szerint legféregirtóbb) papírjára, a legóvatosabb kézmozdulataival (képzeljétek el, amint Hinata 1 perc/1 betű tempóval halad…).

Végül, fáradságos munkafolyamatok után elégedetten dobta félre az íróeszközt, és átolvasta a végeredményt. Utolsó lépésként még fújt rá egy kis parfümöt, csak a biztonság abszolút boldogító kedvéért. (Neji meg fogja ölni a szagért…)
Majd tökéletesen megnyugodva megindult. Volna.

Történetesen Nejinek eszébe jutott valami. Méghozzá egy olyan valami, ami nélkül a jó munkásember nem indul útnak. Nem volt fésülködni.
A kis kócos el se tudta képzelni, mi lett volna, ha nem tökéletesen sima hajjal fut be a küldetésre. Bár, Gai senseit és Lee-t nem tudta felülmúlni… de szinte biztos volt benne, hogy a csalók minden reggel alaposan átmennek a frizurán vasalóval is.
Úgyhogy a kötelesség elmulasztása helyett haza bandukolt.

Az ajtóban viszont szembejött vele egy jól fésült egyén: az unokahúga.
- Hinata?
- Neji?
- Hinata…
- Neji…
És így tovább. De mivel ez csak nevek ismételgetése, hagyjuk is ki.
- Hinata, mégis hová mész?
- Hát… hogy is mondjam…
- Ha már megkérdezted, térdelj le. És nézz alázatosan, ha lehetne.
- Tes…tessék?
- Mint már kérdeztem, hova mész?
- Hát… a boltba.
- Melyikbe?
- Hát tudod… ahol árulnak dolgokat.
Miután letudták a kötelező köröket, Neji egyből átlátta, hogy unokahúga itt ma nem fog vallani, ezért elszánta magát a cselekvésre.
- Mi azt ott a kezedben? És miért bűzlik úgy…?
És már nyúlt is. Mármint, a kezét, nem a rágcsálót. Szegény úgyis csuklik mostanában, mint az iszákos, úgyhogy őt ma polcra tesszük.
Hinata pedig elkapta. A lélegzetét, és nem a nyulat. Megmondtam, nem? Ma semmi hosszúfülű emlősállat.

Úgyhogy Neji megpróbálta elszedni szegény lánytól a levelet, hogy gaz módon beleolvasson. Mert bizony kíváncsi volt…
Hinata pedig szemfüles volt (istenem, kíméld már a nyulat…) és még időben…
Megmentette a levelet.
Fogalmazhatunk így is.

Hinata…MEGETTE a levelet. Végül is, jó módszer az adat megsemmisítésre, nem?
- Hinata, azt hiszem, ezek után elkönyvelhetem, hogy a levél minősége is olyan volt…
- Mppfff, blaaarghh…
- Legalább az ízé jó?
- Bleeegrhh, ufufff…
- Jól vagy?!
- Neeeeem, bleeeeeeeaaaaarhhhhhh….

Így hát, az aznapi vidám bevallás elmaradt, és átadta helyét a kórháznak, ahol Hinata eltöltött pár nem túl vidám órácskát, amíg viszontlátta azt a levelet.
Természetesen se ő, se Neji nem adták fel.
De az már egy másik hasonlóan értelmes és emelkedett történet.
The End…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nemadommeg@ugyistudod.hu

(Hitori, 2009.03.02 10:44)

:)
Ebből tök jó sorozatot lehetne rittyenteni a AFS en... mondjuk, hogy "Hogyan valljunk szerelmet 100 tipp' vagy hasonló címmel
minden fejezet egy kudarcba fulladt kísérlet lehetne.
XD
nyulakkal vagy anélkül :)