Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vlagyimirtrutskov Gyula - Ének a csendben

2010.05.03

Vlagyimirtrutskov Gyula

Ének a csendben

Magam vagyok,
Egymagam, szemben az egész várossal,
Mi csillog, zümmög
Körös - körül,
Víg keringőbe fonódva a lemenő nap
Gúnyos fényével.

Füstsárkányok kígyóznak,
Millió kéményből a magasba,
Tekeregve, hurkokat rajzolva,
Eszembe juttatva valamit, amire nem emlékezhetnék,
Mert nem éltem akkor még.

Vaskapuk, német felirattal,
Kivisítva, kiröhögve az emberi életet.
Füstsárkányok,
Amik valahonnan a mélyből törnek a
Felszínre, amit csak a tűzgyújtók láthatnak.
A virág,
Mi elhamvad a lángok között,
Csak múló emberi élet.

Gondolkozva tekintek a nosztalgikus
Gomolygó szürke lényekre.
Itt, mint az otthon,
A béke hírnökei
Szöknek az ég felé, röppenve, könnyedén,
Máshol pedig
Lelkeket szállítanak.

Nem tudom, van e isten.
És nem is az én feladatom,
Hogy e végtelen folyamatra
Megoldást találjak.

Magam vagyok,
Egymagam, itt fent,
A kies erkélyen, és merengek.
Olyan dolgokon,
Mikről nem illik beszélni,
Mert
Nem elég emberiek.
Pedig mi is lenne emberszerűbb
A hatalom
Ilyenféle imádatánál?

Füstsárkányok kigyóznak,
Örök, múlandó
Emlékművet állítva mindazoknak,
Kik most nem állhatnak
Velem, az erkélyen.
Mert
Nem kaptak rá esélyt sem.

Vaskapuk, német felirattal,
Amik másnak megélhetést,
Munkát jelentenek,
Sok milliónak
A halál kapuját.
Sirasd el őket,
Ha már gátjuk nem lehettél.

Gondolkozva tekintek szülőhazám égboltjára
És arra várok,
Hogy ha már segíteni nem,
Küzdeni nem,
A tagadást letagadni nem,
Csak...

Csak énekeljünk velük,
A csendben.
Ez maradt több millió ember emlékéből,
Egy ének
A csendben.

Ég veletek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.