Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Hegyek Hölgye

2010.09.04

Sápadtan mosolyra húzza száját,
Szorosabbra köti a kabátját.
A világ végén, hol a közel a távolba mered,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

Hegyek Hölgye, királykisasszony,
Eljött ide, hogy nyomában szél támadjon.
Az ég foszló szélén, hol a szálak a sötétbe feslenek,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

Hegyek Hölgye, a bosszúálló, hárpia
Kinek a végzetért csak a kezét kell kitárnia.
Az óceán utolsó hullámán, hol véget érnek a tengerek,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

Villan a tőr, rosszat sejtet, pusztulást,
Titkot leplez le, meglepőt: árulást.
A lég halálán, hol a szél a térrel táncra kellhet,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

Türelmetlen a boszorkány, átka teljesül,
Halál vágtat a völgyeken, hegyeken keresztül.
A természet szikén, merre élő ember sosem téved,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

Csontlován a csuklyás alak sebesen vágtat,
Az idők végzetén a hölgy a szívéhez kap.
A törvények sorvadásán, honnan a bánat terjed,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

Hullámzik a végtelen, a Hegyek Hölgye elszunnyad
A szíve hideg, az összetörője pedig elporlad.
Az igazság elvesztén, ahol a bűnös nem szenved,
Fiatal az idő, időtlen a gyermek.

A halál elvégezte a kérést, hazaporoszkál,
A világ végén csak egy újabb holtat talál.
Figyelte a lelket, ki a hegyeken át a tengerre megy,
Hol gyermeki az idő, és időtlen a gyermek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.