Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anya

2009.06.17



- Anyu, ne! Fogd meg a kezem, hallod?! Ne tedd ezt!
Az anya lila ruháját tépte, szaggatta a szél, vörös haja örvénylett a nyaka körül. Fehér kezei az acél korlátot markolták, szeme a viharba merült.
- Meg tudjuk oldani! Kérlek, hallgass rám! Ne hagyj itt!
Kislánya kétségbeesetten kiáltozott utána, de hiába nyújtogatta hasonló árnyalatú kezeit, szavai mintha a szélnek szóltak volna.
- Nem akarom, hogy elmenj! Kérlek, hallgass meg! Ne ugorj!
Északon hatalmasat dördült az ég, nyomában királyi villám csúszott le a fekete égen. Hamarosan jégeső zuhog majd minden élőlényre.
- Eddig is meg tudtunk minden oldani! Anyu, ne csináld, ne hagyj egyedül!
De az anya csak állt rendíthetetlenül a korlát mögött, és úgy tűnhetett, szembenézett az északon tomboló viharral. Gondolatai azonban sokkal messzebb jártak, valahol, országokkal és határokkal távolabb. Megnyalta a száját.
- Könyörgöm, félek egyedül! Ne csináld, bármit megteszek…!
Kislánya sikítását egy újabb mennydörgés nyomta el zsarnok módon, mintha nem akarná, hogy az anya meghallja. De az elnémított kétségbeesett cselekvésre szánta el magát…
- Nem akarok egyedül maradni!
Közelebb lépett a korláthoz, és remegő kézzel érintette meg anyja lila ruhás vállát. Választ azonban nem kapott.
- Hallod, amit mondok? - nyöszörögte túl a szelet - Minden rendben lesz, ígérem, újra együtt fogunk élni, csak kérlek, könyörgöm, Anya, ne ugorj…
Így rimánkodott a kis szürke alak a nagy lila mellett, aki azonban rég nem hallotta sem a vihart, sem utóda hozzá intézett szavait.
Felidéződött benne a saját gyermekkora, amikor még minden rendben volt. Irigyelte azokat a szép időket, amikor még volt kihez bújnia, volt, ki megvédje az élet kegyetlen kezétől. Ha fájt valami, a megoldás sem váratott magára a szülői házban.
Igen, gyönyörű évek voltak azok.
De végük lett azzal, hogy ő szerelmes lett. Maga mögött hagyta azt a békét, ahová született, és elment, messzi földre, saját családot alapítani.
Még akkor is boldog volt, védő és szerető karok vigyázták álmát, és elűzték az összes félelmét.
Megszületett a lánya.

Az anya arca eltorzult, máskor finom vonásai jéggé fagytak.
’ Minden miatta van! - gondolta - Ha ő nem lett volna… még mindig velem lenne! ’
Jobb keze lassan elindult lánya felé, aki azt hitte, könyörgése célhoz ért, és véget érhet ez a viharos rémálom, ott fent, a tetőn.
- Anyu… visszamegyünk, ugye? - nézett fel
- Te tehetsz mindenről, te kis béka. Miattad ment el Apa. Nélküled boldogan éltünk volna örökké, mi ketten. De te elrontottad az egészet! - markolt rá a korlátra az anya
- Hogy… hogy mondhatsz ilyet nekem?! A lányod vagyok!
- Nem vagy az! Nekem nincs lányom! Soha nem is volt, és nem is lesz!
Egy villám fénye világította meg, ahogy hullaszerű kezei kinyúltak, és ráfonódtak utóda nyakára.
Az anya arcán tiszta gyűlölet rajzolódott ki, ami végül gúny vigyorba torzult.
- Anyu… kérlek… - nyöszörögte az áldozat

Egy újabb villám rohant át a szaggatott felhős fekete égen, és bevilágította az egész drámába való mennyezetet.
Az anya lihegve állt a korlát mögött, szeme a mögötte kucorgó sötét szakadékot kutatta.
- Nekem… nincs lányom… és… soha nem is volt… - vigyorgott magában
Felnézett aztán az égre is, ahonnan az eső, mint a könnyek, megeredt.
Az anya nem érzett magában egy csepp fájdalmat, félelmet vagy megbánást sem.
Meghúzta ruháján az övét, és elment.

Odalent, a már eső áztatta sötétségben pedig egy fehér kéz nyúlt a fellegek felé kitartóan, de remegve. A kislány utolsó erejét összeszedve még szétnyitotta az ujjait, felfelé bökött velük, majd hagyta őket maga mellé zuhanni a porba.
- Nem… nem akartam egyedül lenni. - suttogta könnyeit nyelve - Anyu mégis… itt hagyott.
Hamarosan lázálom borította be már amúgy is ködös tudatát, és elhozta az örök álmot.

Halálhírét mindenki részvéttel fogadta. Egyetlen lélek sem volt, aki nem fejezte ki mélységes fájdalmát az anyának, aki öngyilkosságként mesélte tettét.
De elmúlásáig nem ismerte el magában, hogy ő tehet minden rosszról, ami valaha is érte az életben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.