Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak kívánni kell

2010.03.07

Alkonyat van.
Világi, drámai és mesébe illő.
A halvány bőr világít az ujjaim között, ahogy végig simítom.
Másik kezemben a cigaretta füstöl - féltékenyen és sóvárogva.
Pont, mint én.

Egy percre elképzelem, mi történne, ha a két szenvedély,
Ami bármikor el tud varázsolni,
Összeérne.
Ha a puha, szaggatnivaló bőrbe karolna az a perzselő kicsi láng,
Ami a rúd végén ég.

Feltekerem a hangerőt, majd végigkarmolom az alattam pihenő áldozatot.
Mintha ártatlan lenne...
A lemenő nap fénye végigsuhan a mesztelen testemen - és máris én vagyok,
Aki tehetetlenül vergődik alatta.

Szükségem van a tűzre.
Még akkor is, ha belémkap, darabokra szed, és újra felépít.
Végigfut a karjaimon, át a vállamon, le a mellkasomra.
Aztán már csak a fény játéka marad az egészből.

Az egész végén, cseppet sem ártatlanul és kielégülve
Gubbasztok az erkélyen.
Kezemben az újabb cigaretta hírdeti, hogy azért
Minden tűz kordában tartható.

Csak kívánni kell.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.