Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Coraline vs. Kyomi

2009.10.04

Éjjel minden olyan homályos. Áttetszőek a tárgyak, a testek… még az idő is.
De a mi körvonalaink erősen feketéllnek a szürkeségben.
Csak én, és a boszorkány.
- Szóval ideosontál Zerohoz… ? - néz rám a fal mellől - Tudtam, hogy ez lesz.
- Ha ennyire ügyes jós vagy, kérlek, mondd meg azt is, mikor tűnsz el végre…?
- Utállak. És egészen biztos vagyok benne, hogy te hamarabb takarodsz el! - morogja
Nem látok és nem hallok mást rajta, és a fülemben doboló vér hangján kívül. Igen, én is gyűlölöm őt, mint ez csak természetes.
- Komolyan azt hiszed, győztesen kerülhetsz ki egy ilyen helyzetből? - kérdezem sisteregve - Én nem kezdenék ki két High Priesttel.
- Nem kértem a véleményed, te szemét ribanc. - mered rám - Untatsz.
- Akkor akár át is engedhetsz a kapun.
- Hogy megint bemenj Zerohoz?! Tényleg ennyire nyilvánvalóan hülyének nézel?!
- Tulajdonképpen… igen.
Két koppanás, csizmás lábak hangja a kopott kövön… és Kyomi nyila máris a nyakam felé feszül.
- Tűnj innen, Coraline! - utasít haragosan - Míg nem vagyok igazán dühös.
Hát… ha a liba balhét akar, akkor meg is fogja kapni. Egy hirtelen mozdulattal felpofozom. Ő megtántorodik, az íj pedig egy halk pendüléssel a földre esik.
Nem vagyok egy agresszív, harcos természet, de azért… nem is hagyom magam legyőzni.
Kyomi ökleit ropogtatva felkel, majd egy ordítással rám veti magát. Érzem, ahogy az ujjai a bőrömet karmolják. Megpróbál fölém kerekedni. Milyen… szánalmas.
- Okokat akarok hallani. - suttogom - Okokat, melyek szerint nincs jogom ahhoz, amit szeretnék.
- Neked csak egy kiadós verés jár, magyarázat nem! - sikítja, majd a távol fekvő nyila után nyúl.
Bamm! - a bibliám csattan a halántékán. A kezeim pedig máris a nyaka körül keringőznek. Csak egy mozdulat…
- CORALINE! - üvölti, majd hátracsavarja a bal kezemet. Jólesően roppanó hang hallatszik, majd… megérkezik a fájdalom is.
Odakapok, hátha még menthető. Egy felülről jövő ütéstől hirtelen vér ízét érzem a számban, majd meglátom Kyomi állatiassá torzult arcát az enyém mellett.
- Megöllek, te kurva…! - vigyorog, majd újra meglendíti az öklét…
Kongó hangok a magasban. Mintha rozsdás vasak feszülnének egymásnak odafent. Talán egy óraszerkezet végső sóhajai…?
- Nem. - nyögöm, és egy adag vöröslő szirupot köpök a szemébe - Itt még nincs vége.
Még épp kezemmel megtámaszkodom, és a könyvem után nyúlok. El kell érnem…
’ Coraline… Coraline… Cora…line’ - suttogja valami a fülembe. Rajtunk kívül senki sincs a folyosón…
Ahogy nyújtózkodó ujjaim elérik a bőrkötést, valami végigremeg a testemen. Mintha csak… méreg terjedne szét benne. A világ vöröslő színben játszik, a hangok pedig tisztábban kivehetők.
Ilyen lenne a halál?
A kezem magától mozdul. Már csak azt látom, hogy a biblia telibe találja Kyomi arcát, reccsenő hangot csalogatva elő belőle. Az áldozat ájultan roskad a most már vérben fürdő kövezetre.
A hangok elhalványulnak… a suttogás megszűnik…
A halál elengedte a kezemet.

Percek múlva már csak rossz álom az egész. Zero szobájában csak a vörös virág emlékeztet az odakint megéltekre. Bal kezem szomorúan lóg az oldalam mellett, némi vért csöpögtetve a zöld szőnyegre. Zero pedig már nincs itt. Tovább kell mennem… meg kell őt keresnem…
Olyan fáradtnak érzem magam. Mintha csak álmos lennék… aludni szeretnék.
De nem állhatok meg… ki tudja, hol lehet… Zero…!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.