Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hinata Hyuuga, az alkimista

2009.04.27

Nincs is lehangolóbb annál, mint mikor a grenade bottle legfontosabb összetevőjét az asztalod sarkában találod, pont azután, hogy bedugaszoltad az üveget.
- Hyuuga, remélem, ezúttal elfogadható munkát végzett… így sem áll túl fényesen a szénája, ideje, hogy összeszedje magát, ha nem akar megbukni…
Most hazudjak? Nem, ez sem lesz sokkal jobb, mint a tegnapi… vagy a múlt heti… vagy az eddigi összes. De legalább őszinte maradok.
- Hát szóval… úgy gondoltam, mi lenne, ha saját keveréket készítenék?
Átlátszó, mint a white potion, de jobb nem jutott eszembe arra, hogyan is mentsem a bőrömet a pont előttem állomásozó tanár elől…
- Hyuuga, maga menthetetlenül ostoba. Mit keres ebben az osztályban?!
Na igen, ez egy marha jó kérdés, de a választ még én sem tudom. Jó anyám megpróbált tisztességes mage-t nevelni belőlem, de hamar feladta. Drága apám pedig végleg elvesztette a hitét abban, hogy édes gyermeke egyszer követi őt a gunslinger pályán.
Így kerültem az első adandó helyre: egy merchantképzőbe…
- Hát tudja tanár úr, az úgy volt, hogy a vizsgabiztos…
- Fogja be a száját, és mutassa azt a keveréket! De ha egyetlen alapanyag is kimaradt, sütheti az év végi elégségesét…
Jó isten, nézz rám a mennyből! Te megérted a gondjaimat, ugye…?
Akkor miért szaporítod őket…?!

Mondhatnám, hogy sikert arattam a löttyömmel, de feleslegesen minek hazudjak… csodálni fogom a tanár úr emberségét, ha átenged. Én biztos nem kegyelmeznék annak az égetnivaló illetőnek, aki felrobbantja a fél termemet egy teljesen hibásan megcsinált grenade bottle-lal, amit saját bevallása szerint nem túl figyelmesen szerencsétlenkedett össze…
Mindenesetre a célnak tökéletesen megfelelt, elvégre súlyos károkat okozott… ha többször nézek ki az ablakon a készítése közben, lehet, hogy az iskola épületét is sikerül felégetni.
Legalábbis a tanár úr szerint.
Most kórházban van.
Nem sokáig.
Isten nyugosztalja.
Ő a hatodik az évben.

- HYUUGA!!!
Ilyen percekben kívánom azt, bárcsak hívnának Kovácsnak, vagy bármi másnak…
- MEGINT FELROBBANTOTTAD A LABORT?!
Az osztályfőnököm egyetlen szerencséje és esélye az életben maradásra, hogy nem löttytant tanít. Ha így lenne, nem lett volna alkalma megtanulni a nevemet ilyen tökéletesen gúnyosan és egy leheletnyit felháborodottan mondani.
- Izé… azt hiszem kimaradt az alkohol belőle… mármint az a fajta, ami a könyvben volt.
Ez igaz, nem? Sosem láttam még azt az átkos tankönyvet belülről… honnan tudhatnám, mi volt a recepten?
- ERRE NINCS MENTSÉG! TUDOD HANYADIK VOLT EZ EBBEN AZ ÉVBEN?!
- Hát az igazat megvallva nem számolom…
- PEDIG JÓT TENNE! EZ VOLT AZ ÖTÖDIK A TANÉVEN BELÜL!
- És az… jó arány?
- NEM, HYUUGA, AZ NAGYON NEM AZ.
Imádom, ha a szemei vérben forognak. Kivéve, ha nekem kell szembenéznem velük.
Márpedig mindig ez történik.



- Mi lesz belőled, te lány? Jobb belátásra nem tudlak téríteni, szorgalmasabb nem leszel, ki nem vághatlak…
Az igazgató némileg emberségesebb. Ő nem bánja akárhány termet is égetek szenesre, csak közben jól teljesítsek. Biztos vagyok benne, hogy még meg is dicsérne, ha egy szabvány recept szerint gyújtanám lángba az iskoláját.
- Tanárnő, ön szerint én reménytelen alkimista vagyok?
- Nem, határozottan nem. Csak máshogy értelmezel dolgokat… például a lehajlást óvatosan úgy, hogy közben feldöntöd a félévi vizsgamunkákat… de ettől eltekintve nincs veled semmi baj.
Szerintem ez több, mint kimeríti a baj fogalmát, de lehet, hogy az ítélő képességem is gyatra.
- És… lehet még esélyem fejlődni? Nem akarok örökre itt üldögélni… egyszer creator szeretnék lenni.
- Az igazat megvallva, én sem szeretném, hogy sokáig itt üldögélj, ahogy mondtad, mert az iskola anyagi kerete meglehetősen szűkös. Ahhoz mindenképp, hogy hetente felújítsuk a laborokat. Remélem, megérted.
- Ez olyan gáz… itt fogom leélni az életem…
- Inkább ne emlegesd a gázt…
- Miért? Babonás a tanárnő?
- Nem, csak emlékeztet arra a szép napra, amikor olyan füstöt gyártottál a közönséges levegő vegyület helyett, hogy újra kellett festeni az egész épületet… és kimart mindent, ami szerves.
- Hát, az már jó rég volt…
- Mint az, amikor felégetted az udvart, és végül a fél országos tűzoltóság itt harcolt a lángok ellen, amik végül menetrendszerűen átterjedtek az épületre is…
- Szép hatodikos emlékek… talán túl sok volt benne az alkohol…
- Fogalmazhatsz így is. És mi történt akkor, amikor fekete felhőt gyártottál az iskola köré? A nemzetőrség egy hetes munkája volt benne.
- Jó, rendben, égetnivaló alkimista vagyok!
- Isten ments, még nekem kellene eloltanom… nem, Hinata, tenned kell valamit, hogy ilyen esetek ne történjenek többet.
Kösz, kettőt és könnyebbet, ahogy a mondás tartja.
- Meg is van! Várjon rám tanárnő, visszatérek, és megmutatom, micsoda alkimista kezeim is vannak!
Még mielőtt egyet hápoghatott volna válaszul, elviharzottam, mint a potion gyártó balsejtelem….


- Azt írja, most kell beletennem a bowlba, de még nem zöld… isten, ki a mennyekben vagy, miért szivatsz most is??
Munkálkodom és próbálkozom a még megmaradt laborban, és igyekszem ezúttal követni a leírást. Egyszer a büdös és gázos életben végezzek már jó munkát.
- Hinata, mit csinálsz itt?
- JÉZUS MÁRIA!
Mondtam már, hogy marhára ijedős vagyok…? Nem illik túl jól ehhez a mesterséghez…
- Nem, csak én vagyok.
Beazonosítás… megvan. Osztálytárs.
- Muszáj a frászt hoznod rám, Shinji?! Éppen bebizonyítom, hogy jó alkimista vagyok.
- Ne fáraszd magad, Kousuke sensei már úgyis a túlvilágon van azóta…
- Nem a potion sensei miatt csinálom… inkább magamért.
- Akkor meg azért felesleges, mert már most látom, hogy hol rontottad el. Az acid bottle nem ilyen bugyirózsaszín, mint ez…

Meguntam. Komolyan. Rendben, gyenge és szerencsétlen alkimista vagyok! Nem értek se a tananyaghoz, se a kémiás kevergetős színházhoz, de még ahhoz sem, melyik végén kell megfogni ezt az átkos üveget…
- NE, azt hagyd békén, Hinata! Az nincs benne…
- Nem érdekel hogy kell e bele, vagy sem!
- Végünk van…
- Miért, mi volt ez?
- Poison bottle…
- És az… nagy baj?

A lángoló város és a hatalmas gyilkos füstfelhő meggyőzött arról, hogy ezt tényleg nem volt egy nyerő ötlet megcsinálni. Most szépen eltűnök a ködben, mielőtt rájönnek, hogy én voltam… bár miket is remélek, mostanra nincs ép eszű ember, aki ne gyanítaná…
Időközben az előttem rohanó Shinji felvilágosított, hogy nemhogy a poison bottle névre hallgató vegyület nem szereti ha keverik, de a dragon breath cocktail végképp fúria természettel megáldott lötty. Úgyhogy ha jól értem, létrehoztam minden idők egyik legpusztítóbb keverékét alig fél óra alatt.
Szép teljesítmény, nem igaz?
És ezt magyarázzam meg otthon…


Utóirat: Végül Hinata Hyuuga tényleg nagy alkimista lett, bár ezt nehezen hiszi el nekem bárki is. Pedig nem is olyan hihetetlen. Bár voltak kisebb nagyobb fennakadásai… például a lángoló Prontera és Geffen field, meg hasonlók… de ezek csak apróbb kellemetlenségek…
Készített két homunculust is, és azóta is csigusznak becézi mind a kettőt.
Talán egyszer megérjük, hogy creator legyen belőle.
Én mindenesetre hiszek benne.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

RO - alkesz

(Orochimari, 2009.04.28 14:40)

Rábukkantam eme érdekesnek mondható BLOGra..
kedves barátném ne keseredj neki.. az én homonkuluszom megdöglött és azóta se találom a maradványait. Istennek se tudom visszahozni akárhol is nyugszik szerencsétlen. T__T (skill resetet csináltam)
Bocsi , hogy előző este nem látogattalak meg a laborban, közbejött valami.
Gondolom vártál ... gome gome
Már biztosan nagyon várod a Na+Hi vegyület elkészítésének a leírását, amit rám bíztál... ígérem meglesz az is (igen Natrium és Hidrogén..a két kedvenc elemed) :)

addig is sokszor pussz, és tanulj rendesen különben nem fognak elengedni az alkimisták éves fesztiváljára -_-