Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RIP. Hyuuga Hinata...RIP. Sekirion

2009.09.06

Nem rajongok túlzottan a mágiahasználókért.
Az, hogy egy közülük a torkomnak szegezi a pálcáját, elárulja, hogy ők sem fogadtak a szívükbe engem.
- Vidd innen azt az ósdi fadarabot, és mutasd meg, mit tudsz nélküle! - vigyorgok a varázsló fölényes képébe - Unalmas, hogy folyton ilyen eszközökhöz folyamodtok. Biztos akad más is …
Végszóra lépek egyet hátra, majd egy jól irányzott rúgással a földre küldöm a köpenyes bohócot.
Ahogy ránézek, a szemében fenyegető fény villan, üzenve, hogy ne merjek közelebb jönni. Milyen eredeti, nem igaz?
- Ostoba vagy, Hinata, ha azt hiszed, ezzel győztél is. - mondja lentről - Egy igazi győztes nem becsüli le az ellenfeleit… tehát te nem vagy az!
Hirtelen felugrott, és lekevert egy méretes pofont. Bevallom, nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű trükkre készül… eltörtem volna a karját, ha rájövök időben.
A háta mögül előkapja a tartalék pálcáját (hogy a fenébe fért be oda?!) és nagyot suhintva fejbe vág vele. Gyorsan odébb ugrom, majd a kezemre húzott tüskékkel végigsimítom az oldalát.
- Megint a jó öreg bölcs idézetek, ugye? Úgy tűnik, a mage class régóta nem nézett fel a varázskönyveiből: nem vették észre, hogy az idő közben eljárt felettük! - kiáltom esés közben, majd begurulok egy nagyobb fa mögé.
Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy felnéztem, az is feltűnt, hogy mi hibádzik: az erdő nem szokott foltokban lángolni. Fenébe, a varázsló mégis ért valamihez…
- Szórakoztató lenne eldiskurálni veled az idő múlásáról, de sajnálom, akad más dolgom is. - hallom a hátam mögül - Viszontlátásra, ostoba kis szerzetes!
Azonnal tudtam, hogy vagy futok, vagy ott maradok, de tartósan. A kapucnim mérges sistergéssel lángot fogott, és körülöttem az egész erdei díszlet narancsszínben játszik. Fenébe.
Ez a mágus szemrebbenés nélkül megölne… elevenen elégetne…
’ Jól jegyezd meg, Hinata, amit most mondok. A világ hatalmas, és rengeteg ember él benne. Nem mindegyikük elégedett a sorsával, ezért fegyvert fognak a kezeikbe, és próbálnak egy jobb életet ölni maguknak. De nem akarom, hogy te is egy legyél közülük. Ne legyél gyilkos…’
- Ááááááááááhh…! - visszhangzik a hangom végig a szélben lángoló erdőn
Érzem, ahogy a kezeimen is végig fut a meleg, át a mellkasomon, fel a nyakamon az arcomhoz. Hát ilyen érzés égni… nem. Hinata, nem halhatsz meg… még nem…
Felpattanok, és leoldom a köpenyem a nyakamból. Elengedem a szíját, és látom, ahogy a naranccsal körbeölelt bozótba esik.
- Te… undorító dög! - kiáltom a varázslónak - Nem is érdemled meg, hogy emlékezzenek rád!
„A vas tele van szennyeződésekkel, melyek gyengévé teszik,
de a kovácsolás során acéllá válik és borotvaéles kard lesz belőle.
Az ember ugyanígy fejlődik.”
- Hiába mondogattad, hiába tartasz engem a szennyeződésnek… undorító, amit csinálsz!
Elszántan kiugrottam a bokrok közül, és rámeredtem a támadómra. Ő egyszerűen néz vissza, mintha csak sétálgatnánk.
Gondolom, felesleges megemlítenem, hogy arról a varázslóról van szó…
akit eddig szerettem.

Végigtapintom a tüskéket az ujjaim végén, majd végig gondolom, mit fogok tenni. Aki rátámad a barátjára, nem érdemel kegyelmet.
- Buta kis szerzetes. Azt hitted, van bármi közünk egymáshoz? - néz rám a barna szemeivel - Elismerem, egyszer kétszer jó volt együtt. De létezik ezen kívül annyi minden.
- Hazug vagy! És azt hiszed, nálad az igazság… ki kell ábrándítsalak! Csak egy gyerekes önző, zsarnok alak vagy, aki erősnek akar látszani. De semmi több.
- Hinata, tényleg azt hiszed, érdekelnek a szavaid? Nem több, mint egy apró pillantás egy hosszú életben, ez vagy nekem.
- Nincs jogod megmondani, ki micsoda! Miért lennél te jobb, mint annyi más diktátor, aki értékrendet akart adni a világnak?! Még hogy erős ember, éles kard… ócska szöveg mind. Csupán az önzőség egy díszes takarója, amit tetszés szerint le lehet húzni… tényleg nem veszed észre, hogy itt csak te vagy az ostoba?!
Remegtem az elfojtott dühtől, undortól és a könnyektől. A térdeim vészesen inogtak alattam, ahogy megpróbáltak megtartani. A fogaim összeszorultak az utálattól.
Annyira sajnáltam, hogy ez lett belőle…
- Viszlát, Hinata Hyuuga!


’Hinata Hyuuga életét vesztette egy rejtélyes tűzvészben, melynek eredete ismeretlen. A környéken csupán őt látták, ami arra enged következtetni, hogy öngyilkos lett. RIP. Hyuuga Hinata.’

’ Ma hajnalban találtak egy felismerhetetlenségig összevagdosott holtestet abban az erdőben, ahol egy hete Hyuuga Hinata vesztette életét. A testőrség még nyomoz, ha minden igaz, az áldozat ruházatából arra lehet következtetni, hogy varázsló volt. ’

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.